Back to Top

Barnabás - 2012/2013, Chiba, JP

Kiutazó: 
Barnabás
Tanév: 
2012/2013
Hely: 
Chiba
Japan
Program: 
Bilaterális megállapodáson alapuló pályázat

 

"Japán – közhelyesen – kicsinek tűnik a térképen, de valójában hatalmas. A világ kicsiben. Az ott töltött idő alatt számos helyre eljutottam, de számtalan hely maradt felfedezetlenül. Kyushu már-már trópusi erdei, kopár vulkánjai lélegzetelállítóak, ott eltévedni kissé kellemetlen, utólag sokat derültem magamon."

Szeptember utolsó napjaiban érkeztem Japánba, ahol még úgy tűnt, javában tart a nyár. A beköltözés rendben lezajlott, azonban az első napokban számtalan alkalommal fordultam segítségért a kollégium személyzetéhez. Sokat segített, hogy angolul is kommunikálhattam. Az egyetemen egy sokat próbált gárda várta az új cserediákokat, akik lehetőség szerint mindenben segítettek.

A Chiba Egyetem több Campusból áll, amelyek közül a Nishi-Chiba Campus a legnagyobb. Az én kutatóintézetem is itt található, az egyik legszebb kilátással a Tokiói-öbölre és a Fuji-ra. Chiba ugyan még Tokió vonzáskörzetébe tartozik, de már nem igazán jellemzőek a magas irodaházak, csak a központi üzleti negyedben. A szórakozóhelyek és éttermek száma végtelen, a japán fiatalok előszeretettel térnek be ezekbe. A japán konyha elsőre furcsának, idegennek tűnhet, de gyorsan hozzá lehet szokni és pár fura hozzávalótól eltekintve az ételek alapja a miénkhez hasonló.

Japán – közhelyesen – kicsinek tűnik a térképen, de valójában hatalmas. A világ kicsiben. Az ott töltött idő alatt számos helyre eljutottam, de számtalan hely maradt felfedezetlenül. Esetemben az ösztöndíj csak a tandíjmentességet jelentette, a megélhetésemről magamnak kellett gondoskodnom, a kezdeti nehézségek leküzdésében az egyetem külügyi osztálya sok segítséget nyújtott. A munkavállalás ugyanis csak félév után engedélyezett. Márciustól baráti ajánlással munkába állhattam és hamarosan a magam ura lettem.

Áprilistól tervezhettem végre a kirándulásokat, addig csak egynapi járóföldre hagytam el Chibát. Kyushu már-már trópusi erdei, kopár vulkánjai lélegzetelállítóak, ott eltévedni kissé kellemetlen, utólag sokat derültem magamon; mellesleg a japánok szívesen vesznek fel stopposokat. Japánban számos olyan ünnep, esemény van, amely számunkra kevéssé ismert. A cseresznyevirágzás ünnepe, a Golden Week talán a legnevesebbek egyike. A vidéki Japán mindig is magával ragadott a maga egyszerűségével, a természettel való harmóniájával, meghittségével.

Főként a nyári időszakban, de az év során számos alkalommal nyílt lehetőség önkéntes munkákon, cserediákok számára szervezett programokon keresztül a japán kultúra és társadalom alaposabb megismerésére. Így jelentkeztem én is egy egynapos fukushimai önkéntes munkára, amikor is ebédet vittünk egy általános iskolába, valamint a JAPAN TENT elnevezésű egyhetes programra, ahol Ishikawa-ken, egy távoli, vidékies prefektúra hétköznapjaiba pillanthattunk be. Fantasztikus hangulatban telt az egy hét és a fogadó családokkal azóta is tartom a kapcsolatot.

Az egyetemi fesztiválok hangulata felejthetetlen.

Az utolsó nagy ’kaland’ alkalmával összekötöttem a kellemeset a hasznossal: egy konferenciára utaztam Hiroshimába, amely jó alkalmat kínált a hely és történelmének alaposabb megismerésére. Ezek után csak azt tudom mondani, hogy Japánt látni kell. 1 év ízelítőnek elegendő volt, de a folytatás elengedhetetlen.