Back to Top

Anita - 2013/2014, Chongqing, CN

Kiutazó: 
Anita
Tanév: 
2013/2014
Hely: 
Chongqing , 97
China
Program: 
Bilaterális megállapodáson alapuló pályázat

 

"A kezdeti nehézségeket túlélve egy egészen új világ nyílik meg előttünk. Minden nap történik valami új, valami váratlan, kint semmire sem lehet felkészülni kellően, és talán pont ettől szép és jó az egész és visszahúz a szívem minden évben. Én másfél éves tapasztalat után csak biztatni tudom a mostani hallgatókat, hogy ha lehetőségük nyílik rá, mindenképp töltsenek el legalább egy félévet egy külföldi egyetemen."

Földtudomány szakos hallgató vagyok a Debreceni Egyetemen és 2014 szeptemberben kezdem a harmadik évemet a Chongqingi Műszaki Egyetemen, kínai nyelvszakos hallgatóként. A kérdés jogosan merül fel mindenkiben, hogy a két szak hogyan is kapcsolódik egymáshoz, a válasz egyszerű: sehogy. A kínai tanulmányaim ugyanis gyermekkori álmaim beteljesülése.

A két egyetem kapcsolata lehetőséget nyitott számomra, hogy egy régi vágyam teljesüljön, és kínai nyelvet tanulhassak Kínában. Ezen kapcsolaton keresztül jutottam ki Chongqing-be (magyarosan Csungkingbe), egy közel 8 millió fős városba. Igen, maga a város lakossága megközelíti hazánk népességének számát, ami egy városban koncentrálódva eléggé zsúfoltság-érzetet kelt az ideérkezőkben. A város igazi metropolisznak számít, hatalmas, közel 30 emeletes és néha még magasabb lakóházakkal, felhőkarcolókkal, sűrű metróhálózattal, igazán impozáns város. A modern technológia és a múlt századból megmaradt és jól bevált dolgok ötvözete készteti ámításra az embert. A fejünk felett száguldozó mágneses metróhálózat mellett az utcán kis szekerekről éppen portékájukat kínáló „kiabáló” utcai árusok között az ember mindennel találkozhat, amit addig elképzelni sem tudott volna.  A nyüzsgő városi élet részeként a lökdösődő tömeg, utcán köpködő férfiak és nők, a telefonban hangosan beszélő kínai lakosok egy idő után már „megszokottá” válnak. Az emberek viszont sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek bármely más európai országhoz viszonyítva, ahol eddig jártam. Igaz ugyan, néha a nyelvi nehézségek gondot okoznak, mivel a városlakók többsége, a fiatal generáció kivételével, nem beszél az angolul, a kínai nyelvjárások közül pedig a helyi, chongqingi (csungkingi) dialektus a jellemző, ami kissé eltér a külföldi diákoknak tanított mandarin nyelvjárástól. De amíg a nyelvi problémák nem orvosoltak, addig sem kell megijednünk, európai mentalitásunk nagyban javíthat a helyzeten: ideje előkapni activity tudásunkat és a végén úgyis egy jó kis „barátoknak mesélős” sztori fog belőle kisülni. Első kintlétem alkalmával sem angol, sem kínai nyelvtudásom nem tette lehetővé, hogy bárminemű mélyreható kommunikációt folytassak a helyi lakosokkal a városban, de  idővel, a kényszer hatása alatt, mind az angol, mind a kínai tudásom jelentősen javult.  Azonban még a kínai igencsak csiszolásra szorul, ezért is vágtam bele a harmadik évembe a Chongqingi Műszaki Egyetemen.

Az egyetemi képzés nagyon magasszínvonalú ezen a kurzuson, bármelyik csoportot nézzük. A kezdő csoport tanárai még az első félévben angolul kommunikálnak a diákokkal, de a második félévtől már csak kínaiul történik az oktatás. Napi 2-3, néha 4 nyelvi óra is van egy nap, hétfőtől-péntekig, annyi könnyítéssel, hogy a diákok minden nap 12-től 14-ig egy kétórás ebédszünetet kapnak. A középhaladó csoporton belül viszont már csak kínaiul beszélő tanárokkal találkozhatunk. Külön tanárok foglalkoznak velünk az írás-olvasás, hallásértés, beszéd, kommunikáció elsajátítása érdekében. A tanárok nyitottak, segítőkészek. Továbbá a középhaladó és haladó csoportokban már külön kulturális órát is beiktattak, ahol nem csak a kalligráfiával ismerkedhetünk meg, hanem néhány kínai dalt is elsajátíthatunk, illetve mélyebb betekintést nyerhetünk a tradicionális Kínába, történelembe, festészetbe, költészetbe egyaránt.

Az egyetem a belvárostól egy bő órányi buszozással érhető el Chongqing déli részén.  A kampusz területe is messze felülmúlja a Debrecenben megszokott méreteket, amelyet azzal tudok legjobban illusztrálni, hogy a főkaputól a külföldi diákoknak otthont adó kollégium megközelítőleg 20 perc gyaloglásra található. De a séta fáradalmaiért kárpótol az egyetemi területen elhelyezkedő, aranyhalakban bővelkedő tó és annak gyönyörű környezete.

A kollégium, ahol minket, külföldieket szállásolnak el, egy 7 emeltes épület, ahol az első két szintet mi foglaljuk el általában a vietnámi, thai, japán, orosz, fehérorosz (korábban angolok is) diákokkal. Egy szobában két diák kap helyet, saját fürdőszobával és wc-vel. Ami viszont meglepetést okozhat első körben a beköltözéskor, hogy nem a megszokott angol wc fogad bennünket, hanem a jó öreg pottyantós wc modern változata.  A szobák jól felszereltek, tiszták. A diákok maguk tarják rendben, nincs külön takarító személyzet, csak a közös helységekben. Az általunk megszokottól viszont eltér, hogy éjszaka 11-kor lekapcsolják a gázt, ami azt jelenti, hogy 11 után a meleg vizes zuhanyzás „komplikálttá válik”. Ugyanez vonatkozik az internetre is, amelyet korábban éjjel 11-kor, idén már csak hajnali 1-kor kapcsoltak le központilag. Az ilyen jellegű szabályok miatt néha úgy érezzük magunkat mintha újra középiskolai kollégiumba költöztünk volna be, de ha megszokjuk és elfogadjuk ezeket a szabályokat, márpedig nincs más lehetőség, egész otthonossá tehető a légkör a kollégiumban. Főzésre is van lehetőség: folyosónként egy-egy konyha áll rendelkezésünkre, amelyet a vietnámi diákok előszeretettel használnak, így mindig van élet a konyhában is.

Itt pedig mindenképp meg kell említenem pár szóban a helyi ételeket. Chongqing híres a csípős ételeiről, Szecsuán tartomány mellett lévő tartomány és tartományi székhelyhez híven saját csípős ételük is van: „hot pot”, amit mindenképp csak erős gyomorral rendelkezőknek ajánlok. Az első két hét megviselheti a szervezetet a sok csípős, erősen fűszerezett étel miatt, de pár hónap után a hazai csípős ételek már desszertként csúsznak majd le a torkunkon.

De ezeket a kezdeti „nehézségeket” túlélve egy egészen új világ nyílik meg előttünk. Minden nap történik valami új, valami váratlan, kint semmire sem lehet felkészülni kellően, és talán pont ettől szép és jó az egész és visszahúz a szívem minden évben. Én másfél éves tapasztalat után csak biztatni tudom a mostani hallgatókat, hogy ha lehetőségük nyílik rá, mindenképp töltsenek el legalább egy félévet egy külföldi egyetemen. Lássátok az adott országot a helyiek szemével, legyetek részesei és gyűjtsetek tapasztalatokat, amelyeket később idehaza kamatoztathattok. A kint szerzett tudás, élmények és tapasztalatok egy életre szólnak, és ahogy mondani szokás, ezeket senki nem veheti el tőlünk.  Sok szerencsét a bátor kalandoroknak és sikeres tanulmányokat! A lényeg, hogy soha ne adjátok fel és küzdjetek az álmaitokért! :)